Az orvosi endoszkópos ipar fejlődéstörténete:

Az endoszkópia több fejlesztési szakaszon ment keresztül, beleértve a korai merev endoszkópokat, a félig{0}}rugalmas endoszkópokat, a száloptikai endoszkópokat, az elektronikus endoszkópokat és a mágnesesen vezérelt kapszulaendoszkópokat. 1806-ban a német orvos, Bozzini feltalált egy merev endoszkópot a hólyag és a húgycső vizsgálatára, ami az endoszkópos alkalmazások kezdetét jelzi. A korai endoszkópok merev csőből készültek. Később, az 1950-es években az endoszkópokat rugalmas csőből készítettek, ami lehetővé tette, hogy könnyen meghajlítsák őket a testen belüli kanyarokban. A modern endoszkópia fokozatosan fejlődött ki a száloptikai endoszkópok feltalálásával. Az egyidejű fényképezésre is alkalmas száloptikai endoszkópot 1964-ben találták fel. 1973-ban alkalmazták a lézertechnológiát az endoszkópos kezelésben, és fokozatosan a gyomor-bélrendszeri vérzések endoszkópos kezelésének egyik módszerévé vált. 1981-ben sikeresen kifejlesztették az endoszkópos ultrahang technológiát. Ez az új fejlesztés, amely a fejlett ultrahang technológiát endoszkópiával ötvözi, nagymértékben növelte az elváltozások diagnosztizálásának pontosságát. 1987-ben Philippe Mouret úttörőként{15}}segített az endoszkópos sebészetben. 1983-ban a Welch Alling Instruments New Yorkban (USA) fejlesztett ki először egy új típusú, töltéscsatolt eszközzel (CCD) működő endoszkópot. 2002 novemberében megszületett a világ első „nagyfelbontású endoszkópos rendszere”. 2013-ban sikeresen kifejlesztették a mágneses vezérlésű kapszula endoszkópos rendszert. Szigorú több-központos klinikai kísérletek után ez a rendszer abban az évben megjelent a piacon, és a világ első klinikailag használt, mágnesesen vezérelt kapszula endoszkópja lett, amely valóban nem-invazív, fájdalommentes és anesztézia{27}mentes gasztroszkópiát tesz lehetővé.